Interjú Grecsó Zoltán koreográfus-táncművésszel

Ősszel mutatták be Egerben, Képzet beteg című rendezését. A karizma és pillanat figyelmének készsége tette igazi improvizációs művésszé. Januártól Bodó Viktorral dolgozik Grazban és tavasszal új koreográfiát készít, ezúttal Budapesten. Grecsó Zoltán, koreográfus-táncművésszel beszélgettünk a táncművészet jelenéről, a Willany Leóról és jövőbeni terveiről.

Portré: Dömölky Dániel

Októberben mutatták be második rendezésed Egerben, Képzelt beteg címmel. Mit lehet tudni az előadásról? Miért Moliére?

Az előadások választásában az állandó dramaturgom, Tóth Réka Ágnes segít. Ő veti fel, hogy mi lehetne az a színpadi mű, amelyet táncszínházi formára hangszerelünk.A Képzelt beteg ötlete Moliere zseniális társadalmi bohózatából és a commedia d’ell arte sablonfiguráiból inspirálódott. Amikor először olvastam a darabot, azt gondoltam, lehetetlen ennyire megbotránkoztató előadást rendezni a ma emberének, mint amilyet Moliere alakja és darabja kínál, az 1600-as évek végéről. Politika és színház, közélet és művészet szorosan összefonódik,  segítik, magyarázzák, értelmezik egymást. És ebben a kritikában benne van a kor, és visszafelé is: a korban pedig az állandó gyarlóságok.

Ma, Magyarországon mindez egészen más befogadói környezetbe érkezik. Közönyös ország ez és nagyon prűd. Egyrészről túl vagyunk a polgárpukkasztáson, a kiégett nézőt lehetetlen meglepni, másrészről meg folyton sokkolja, hergeli magát a publikum.

Ami meg a széles közönséget illeti, és engem az ő szemük is érdekel, hogy milyen hatások érik őket, amikor itthon is megjelentek a kereskedelmi csatornák és elkezdték gyártani a szappan operáikat, azt gondoltam, ennél nincs lentebb. De nem így történt. A doku-reality azt az igazán pici űrt is kitöltötte, ahol a néző esetleg elgondolkozhatna. Szerettem volna megrajzolni azt a mai szkeccset, amelyet Moliere is lefestett, amikor az áhítatosokról vagy az emberutálókról írt darabot: számos párhuzam adódott. Úgy érzem, sikerült ezt a művet úgy aktualizálni,  hogy a mai embere ízléséhez és problémáihoz igazítottuk.

képzelt beteg grecsó 2

Minden koreografálásodnál te szerkeszted a zenét. Ez a Képzelt Betegnél is így volt, amiben igen változatos a zene. Mi alapján válogattad össze?

A zenei válogatás nem olyan vicces műfaj, sajnos. A zenét hallgatni kell, nem keresni, de amikor egy jelenet azon áll vagy bukik, hogy milyen zene szól alatta, nincs mit tenni. Egy előadást megelőzően körülbelül ötven órát csak a zenével töltök. Ott áll össze a dramaturgia ritmusa. Sokféle zenét hallgatok, ez szerintem látszik a Képzelt betegen is, és bár nagyon szeretem zaj zenéket, ott a legnehezebb dönteni. Ha kevés a hang, nagyobb hangsúly lesz mindenen, de Andrian Newgant, hazánkban élő zeneszerző munkája nagyon sokat segít nekem.

Főleg elektronikus zenéket lehet hallani a koreográfiáidban. Mi ennek az oka?

Nagyon fontos, hogy mi a hangsúlyosabb a táncszínházban: a mozdulat vagy a hang, vagy mindkettő együtt. Szeretem megnézni ugyanazt a koreográfiát több zenére is, van olyan, ami segíti, és van olyan is, ami visszahúzza azt inkább, annak függvényében persze, hogy mit szeretnék a nézőben érzetében kialakítani. Az elektronikus zene jellemzően homogén, így nem veszi el a koreográfia ritmusát, hangsúlyait, míg egy klasszikusnál már nehezebb ezt összeegyeztetni.

Gondolkodtál arról, hogy Budapesten is játszani kellene a Képzelt beteget?

Nagyon szeretném, ha találkozna vele a budapesti közönség, de ez nem egyszerű. Ha itt játszanák a Képzelt Beteget bármikor beülhetnék rá, nekem nagy öröm lenne. Szeretném őket mindig látni, velük lenni. De az Egri Gárdonyi Géza színház nagyszerű, friss csapatának a GG Tánc Egernek az az elsődleges érdeke, hogy a saját nézőit kiszolgálja. Topolánszky Tamás, a társulat vezetője jól látja ezt és figyel is erre. Másfelől viszont remélem, hogy ez az előadás van annyira fiatalos és pörgős, másfelől befogadó barát, hogy jó beavató előadás lehet belőle. A hevesi közönség ismerkedhet a műfajjal. Pesten meg olyanokkal nézetném leginkább, akik elfáradtak a kortárs balettől, kiábrándultak a műfajból. Azért szeretek a színház, pontosabban az összművészet felé nyitni, mert sokkal rétegzettebb, komplexebb élményt nyújt. És egy olyan városban, mint a Budapest, ahol egy este nyolc kortárstánc produkció van, talán vonzóbb egy ilyen integráló élmény.

 Januártól Bodó Viktorral dolgozol Graz-ban. Erről az előadásról mit lehet tudni?

Ez az előadás a grazi Schauspiel House megbízásából készül és a Le bal adaptációja lesz, Bodó Viktor rendezésében. Duda Éva a készülő mű koreográfusa, így kerültem én a képbe. Koreográfus asszisztensként és szereplőként veszünk részt az előadásban a másik társulati taggal, Simkó Beatrixal.

 Magyarországon is látható lesz?

Viktor évek óta rendez Berlinben, Grazban és sorolhatnám, biztosan megfordul ez mindig a fejében. Egy olyan nagysikerű rendezőnél, mint amilyen ő, ez hatványozottabban jelentkezhet, de mint mondtam, egy kőszínháznak nem érdeke, hogy a falain kívül is csillogtassák tudásokat a fellépő művészek, úgy tudom, hogy Viktornak vannak ehhez fűződő tervei, de ehhez még nagyon sok feltételnek kell teljesülnie.

Mik a tervek jövőre? Ha jól tudom új előadással,  koreográfiával készülsz. Mit lehet erről tudni?

Egy csehovi darab, a Három nővér feldolgozásra készülök. A Három nővér története számomra most még úgy jelenik meg, mintegy egy külvárosi lakótelepi lakásban élő testvérhármas élete, akik a belvárosba vágynak. Modellek, de kiöregedtek, kiégtek már, elmúltak pedig szemtelenül fiatalok, már vagy húsz évesek is. Azt próbálom végiggondolni, hogyan hat a lélekre, ha egyszer fénybe, csillogásba kerül. Mit kezd a köznapi léttel, a régi élettel. Különös kiüresedés ez, mert a saját sorsukba kerülnek vissza, és mégis élhetetlen lesz a régi élet. Vagyis a fejükben a vágyott csillogás lüktet csupán.Az előadás egy divatbemutató is lesz egyben, amelyben a Süel márka ruhái lesznek segítségünkre.

képzelt beteg grecsó

Mit gondolsz illetve mi a véleményed a hazai kortárs tánc jelenéről? Mi az, amiben érdemes lenne változtatni?Kellene-e egyáltalán változatni?

Biztosan lehetne és kellene is. A gond a pénztelenség. Nem csak azért, mert az előadások, a koreográfusok méltatlan helyzetbe kerülnek. Nyomorognak. A pénztelenség pedig mindig igénytelenséget és féltékenységet, haragot szül. Elfogy a figyelem, a díszlet, a lehetőség, a levegő. Egy ország, amelyik a sajt kultúráját nem becsüli, a saját identitásával sem törődik. Az oktatás drága, de lassan már arra sincs pénz, tehát a színvonal ott sem garantálható.

Ráadásul nagyon rossz a hangulat, sok a feszültség a szakmában. Nem is tudom, hogy van-e még ilyen öngyűlölő, önmagát marcangoló szakmai közösség, mint a kortárs táncé. Nálunk egymásnak vannak ugrasztva az emberek, elfogyott a megértés és a türelem. Mindezt nyilván a megbecsülés hiánya okozza, a figyelem hiánya. Még az első vonal, a nagy öregek  is veszélyben érzik magukat. Nem akarok rájuk rosszat mondani, de látva más szakmákat, ez szívszorító. Nincsenek mester-tanítvány viszonyok, nincs bizalom, érdeklődés. A bátyám szokta mondani az előadásaimon, hogy onnan tudja, ki a szakmabeli, hogy utálkozva, fintorogva jön-megy már az előadás előtt.

Willany Leó estet évek óta viszed, ami igazán egyedülálló projekt. Sőt, nem is igazán van ehhez hasonló. Az évek folyamán honnan hova jutott a Leó? Jövőre mik a tervek ezzel a projekttel?

Az improvizáció divatos műfaj, egyre népszerűbb és hiszem, hogy ebben nekünk is szerepünk van. A Leó egyediségét az adja, hogy egy egyszerre színház és közösség, interaktív, belakható világ. Jó dolog oda tartozni, ha zenész vagy, ha táncos, ha néző. A Leó azért más és több, mint egy koreográfia, amelyben vannak szabad elemek, hogy nálunk hétről-hétre, mint egy mostani, igényes, menő tévésorozatban, megszületik egy világ, újraél, folytatódik. Mindben ott van, a Gödör, a közönség és előadók aurája, hogy mi történt velünk. Amikor elkezdtem, még nem is értettem, mit akarok. Hogy a Leó egy alkotóközösség lesz, föl sem fogtam.

willany leó gödör grecsó

Az improvizáció egy igen sajátos műfaj. Ezt lehet tanulni vagy ez kialakul az évek folyamán? 

Mindenki improvizál, aki lötyög a buliban vagy a trolin egyensúlyozik kapaszkodó nélkül. Még a katarzisélmény is megszülethet, ha jó a buli vagy sikerül nem ráesni a mellettünk álló nénire. De hogy az élvezhető minőségben zajlik vagy sem az egy másik kategória. Karizma és pillanat figyelmének készsége teszi a művészt jó improvizációs művésszé. Tudom, hogy ez fejleszthető, mert tizennyolc évesen nekem is fátyolos volt a szemem, ha izgultam a színpadon és sokáig táncoltam úgy hogy már egy pillanattal később sem tudtam, hogy mit is csináltam az előzőben. Ezeket meg lehet, de meg is kell tanulni. A közelmúltban Szakcsi Lakatos Bélával próbáltunk egy duót, jazz és kortárs tánc reagált egymásra. Ez egy új út, talán ezt is próbálgatni fogom.

Mit láttál utoljára színházban és milyen volt?

Akkor dolgozom én is, így keveset látom a kollégákat. Ráadásul amikor a szakmánk a politikai kereszttűzbe került, megdupláztam az esti amatőr kortárs-táncóráimat, és lassan azon kaptam magam, hogy nincs szabad estém.  De nagyon szeretném már látni végre a Nagy Füzetet a Szkénében, a Rükvercet a Katona József Színházban, a Reflexet a Jurányiban, a Holt Lelkeket a Radnótiban, a Képzelt Beteget az Örkényben. Sajnálom, hogy lecsúsztam Nagy Józsefről vagy Marie Chouinardról a Trafóban. A karácsony majd segít, a két ünnep között remélem, tudok pótolni.

+1 Közeledik a Karácsony. Hogyan fogod ünnepelni?

A kedvesem munkahelyet váltott, így sokat fog most dolgozni. Én majd hazavárom őt a kiskutyánkkal. Ajándék minden pillanat amit együtt töltünk, de amíg várok addig talán főzök és takarítok majd. Amióta nincsenek elvárásaim a pihenéssel tölthető napok felé, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Ez hatványozottabban vonatkozik a karácsonyra. Én, ahogy mondani szokás, elvagyok, mint a befőtt. Sütök, főzők, kutyát sétáltatok, ha nincs munkám. S karácsonykor minden megáll…

grecsó zoltán karácsony

Weboldal

Facebook

Willany Leó

Képzelt beteg galéria