Blurred Lines avagy a hiba az Ön készülékében van. Szubjektív beszámoló Weiler Péter legújabb, Checkout című kiállításáról.

Aki követi Magyarország egyik legsikeresebb képzőművészének munkásságát, alias Weiler Péter , igazi meglepetésként éri, amikor belép a Budapestee Extra szellős kiállítóterébe. A vibráló, szarkasztikus printek helyett elmosódott, pixeles, plafonról térbe lógatott 24 darab műalkotás várja a kíváncsi művészetfogyasztót október 4-ig szombaton és vasárnap 17 órától tárlatvezetéssel.

”Vágytam rá, hogy legyen analóg elem a műveimben, és hogy újra festékes legyen a kezem”-vallja az alkotó, aki a híres-hírhedt New York-i Chelsea Hotel ikonikus lakóiról készített fotókat előszőr VHS kamerával ide-oda mozgatva, majd képernyőről lefotózva, viaszpapírra nyomtatva, akvarellre préselve, majd újra beszkennelve, végül maszkolva akrilfestékkel lefestve tár elénk.

A különböző recycling eljárások közben elmosódott, az emlékezés esetlegességét, szubjektivitását magukon viselő portrék új értelmet nyertek, melyek megértését a képek hátuljára írt róluk szóló történetek is segítenek beazonosítani.

Az alkotó szerint a témaválasztás több szálon fonódott eggyé: A beatnemzedék olyan elementáris erővel robbant be az amerikai társadalom prűdériájába, hogy máig, 2020-ig képes hullámokat verni a művészeti szcénában.

Az továbbá, hogy a 24 portré alakjai- a teljesség igénye nélkül Andy Warhol, Marylin Monroe, Arthur Miller, Jackson Pollock, Patti Smith, Bob Dylan, Janis Joplin, Leonard Cohen-olyan ikonok, melyekről már mindent leírtak, elmondtak, megfilmesítettek, minden hangszeren eljátszottak, igazi kihívást jelent minden művésznek egy új perspektívából feldolgozni a jelenséget.

Igazi ikonok ők, a szó szakrális értelmében, hiszen ábrázolásukat mindig minden korszellem megpróbálja a maga eszközeivel megjeleníteni, tárgyaik, alkotásaik eszméletlen összegekért kelnek el a világ különbözó aukcióin, és jelen esetben a lakhelyük, amely hihetetlen energiákkal insprálta alkotóvágyaikat, zarándokhellyé vált.

A következő szál természetesen a magyar szál, a Hotel Chelsea tulajdonosai ugyanis a Bard család volt, akik a nyírségi Tyukodról tántorogtak ki Amerikába, és egyedülálló toleranciával, kreativitással, és természetesen elengedett bérleti díjjal járultak hozzá a csoda születéséhez.

Az utolsó és egyben a legfontosabb szál a művész személyes okai. A gyermekkorban kezdődő vonzódás a meg nem értett beatgeneráció iránt, a magányos amerikai évek, a korszak szimbólumszerű lezárása a fekete-fehér színekkel, a tárlat mauzóleumszerű megjelenése arra enged következtetni, hogy -természetesen reflektálva a pandémia okozta elmagányosodásra is- egy új korszak következett be Weiler Péter művészetében, amit nagy örömmel és kíváncsisággal vár a nagyérdemű közönség.

 

A kiállítás október 4-ig látogatható, szombaton és vasárnap 17 órától tárlatvezetéssel.

Budapestee Extra

1071 Budapest, Dózsa György út 50.